- Miért kezdõdik jövõre a nõk személyi száma hárommal?
- Mert a delfin feljött a második helyre.

- Miért ipszilon alakú a nõk koporsója?
- Mert ahogy hanyatt dõlnek, szétnyílik a lábuk.

- Hogyan teremtette az Isten a nõt?
- Elõször megteremtette a tyúkot, majd a libát, és akkor elfogyott a toll...

A nõ teremtésének könyvébõl:
Az Úr elõször megteremtette valá az legyet. S az légy állandóan a feje körül zsongott. Az Úr hevesen hadonásza, hogy
elkergesse, de az légy csak röppdöse, mire az Úr elveszté türelmét és rákiálta:
- K**va légy!

- Mi a különbség az újgazdagok és a nõi lábak között?
- Semmi. Nem kritizálni kell õket, hanem bejutni közéjük.

- Miért van a nõknek két mellük?
- Ha ikrei vannak, koccinthassanak.

- Mit mondott egy nõ, amikor egy tehén alatt ébredt fel?
- Mire vártok fiúk?

- Mi az a két dolog a levegõben amitõl egy nõ terhes lehet?
- A lábai.

- Mi a különbség a nõi mell, és az úttörõvasút között?
- Semmi. Mindkettõ gyerekek számára készült, mégis a felnõttek élvezik.

- Mi az? Tizenöt centi hosszú, barna, és a nõk nagyon szeretik?
- Kétezres.

Sorozáson kérdik az orvosi szobából kijövõt, hogy mi volt odabent.
- Hát elõre kellett hajolnom, megfogtam a bokám, aztán a doki a bal vállamra tette a bal kezét és be... Várjunk csak! A jobb
vállamra tette a jobb kezét és a ballal nyúlt... Nem! A bal vállamra tette a balkezét, a jobb vállamra a jobb kezét, de akkor mit
nyomott a seggembe... ?

Elszegõdik a cigány egy hajóra. A kapitány sorra megmutatja neki a hajó legfontosabb részeit. A cigánynak egyszer csak
feltûnik a fedélzeten egy nagy hordó. Megkérdezi a kapitányt, hogy mi az.
- Hát az a kielégítõ hordó.
- Az meg mi a fene?
- Tudod, ha éppen rádjön akkor bedugod ebbe a lyukba itt a hordón, és akkor elélvezel.
- Jaj de jó! És mikor lehet ezt a hordót használni?
- Minden nap, kivéve keddet.
- Miért, akkor mi lesz?
- Akkor te leszel a hordóban...

- Doktor úr? Csináljon valamit a péloszommal! Nem tudok vele szeretkezni.
- Na, mutassa csak... Hiszen ez van vagy 50 cm! Mi itt a baj?
- Hát éppen ez az! Mire megtellik vérrel én mindig elájulok...