A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik, amikor jókedvem már javában vergődik. Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő: mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?! A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik, látásom a monitortól lassanként kettőzik. Arra gondolok, hogy otthon milyen laza... Ígérem jó leszek, csak menjek má' haza! Kutatom okait, de nem kell messze menni, a hétfőt minden naptárból ki kéne venni. Elkezdődik vele a monoton sok munka, Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta! A mai rímfaragás csak azért jött ám létre, hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre, Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd, Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!
|